Debrecen

-1910-ben Debrecenben több imaház és három zsinagóga működött.
-Ma két templom áll, de csak az egyik van használatban.
-Az 1897-ben épített nagyzsinagóga bombatalálatot kapott a második világháborúban. A hatvanas években lebontották.

A romos épület a háború után

A romos épület a háború után

 

A Hajdúság központjában, Debrecenben – más városokhoz hasonlóan – a tizenkilencedik század közepéig zsidók nem telepedhettek le. Az első zsidók a szabad költözést biztosító 1840–es törvény kihirdetését követően, Hajdúsámsonból érkeztek a városba. Az ország legtöbb hitközségében szakadást előidéző vallási viták idején a debreceni közösség „status quo ante” alapon szerveződött. Így egységes maradt a 20. század elejéig, amikor a konzervatív tagok egy része kivált és megalakította az ortodox hitközséget. A kisebb imaházak után az első, mindössze kétszáz férőhelyes zsinagógát 1875–ben építették fel, majd a 1897-re hatalmas, reprezentatív, kupolás zsinagógát emeltek. Az építéshez hétszázezer téglát használtak fel. Az ünnepélyes avatáson megjelent a polgármester és a református püspök is.

1894-ben az ortodoxok számára új templom épült, és a városban élő haszíd zsidóknak is külön imaházuk volt. A huszadik század első évtizedére a hitközség kiépítette a zsidó közösségi élethez szükséges teljes intézményhálózatot. A zsinagóga és a hitközségi székház mellett rituális fürdőt, pászkagyárat és iskolákat építettek. A közösség ma használt zsinagógája is ekkor, 1910–ben épült a hitközségi székház mögötti iskola templomaként. Belső berendezése a hagyományos elrendezést követi, frigyszekrénye egyszerű, díszítetlen. A holokauszt során a nyolc-kilencezer debreceni zsidó mintegy felét gyilkolták meg. A nagyzsinagóga bombatalálatot kapott, később a felújítás során leégett a teteje, majd a hatvanas években lebontották. Ma már a haszídok imaháza sem létezik.