-A Dunántúl legnagyobb zsinagógáját 1869-ben avatták fel
-Az építők a bejárat fölötti héber feliratban számrejtvényt helyeztek el
-A holokauszt során a mintegy háromezer pécsi zsidó többségét meggyilkolták
-A templom ma is a hitközség használatában van, de felújítása sürgető feladat
Pécsen a 18–19. század fordulóján, egyéni engedélyekkel telepedtek le az első zsidók, akik hosszú ideig az egyik hittestvérük, Engel Péter házában berendezett teremben imádkoztak. 1843-ban emelték első zsinagógájukat a mai Citrom utcában. Ez azonban hamar szűknek bizonyult, ezért két évtizeddel később egy új, reprezentatív templom építésébe kezdtek. Ez jelentős anyagi terhet jelentett, mert az 1848-49-es magyar forradalmat leverő osztrák tábornok, Haynau komoly pénzbüntetést szabott ki a pécsi zsidókra a szabadságharc alatti hazafias viselkedésük miatt. Az 1860-as évekre már magyar nyelvű iskolával, beteglátogató– és nőegylettel is bíró közösség a templomülések előzetes értékesítéséből befolyt összegből kezdhette meg a zsinagóga építését. A Feszl Frigyes, Gerster Károly és Kauser Lipót tervei szerint elkészült templom bejárata fölötti idézet: „Mert házam imádság háza minden népnek” héber betűinek számértéke adja a zsinagógaépítés dátumát: 1868/69. Az avatáson a pécsi rabbi, Ehrlich Ede mellett részt vett a magyarosodás és a zsidók emancipációjáért folytatott küzdelem szimbolikus alakja, Löw Lipót is.
A zsinagóga a korszakra jellemző hosszanti belső térrel rendelkezik, melyben a tóraolvasópult a terem közepe helyett a frigyszekrény előtt helyezkedik el. A frigyszekrény orientális, kupolás épület. 1944-1945-ben a mintegy háromezres közösség nagy részét elpusztították. Bár a holokauszt után a túlélők újjáalakították a hitközséget, a templom fenntartására nem maradt anyagi erőforrás. A zsinagóga így a hitközség tulajdonában és használatában is lassan pusztulni kezdett. Az elmúlt két évtizedben több részleges felújítási munkálat is zajlott, de a teljes rekonstrukció még várat magára.