A 18-19. században Magyarországra betelepült zsidók elsősorban jiddisül és németül beszéltek. A modernizálódó közösségek a jiddist gyakran elmaradottnak, a gettó nyelvének tartották és igyekeztek a „tiszta” német nyelvet használni. Ezt a törekvést hamar felváltotta a magyarosodás igénye. A zsidók a 19-20. század fordulóján a többi etnikai és vallási kisebbségnél gyorsabban váltak magyar anyanyelvűvé. Regionális eltérések persze léteztek. Intenzívebb volt a folyamat a nagyvárosokban és az olyan térségekben, ahol a többség magyarul beszélt. A falvak, illetve a nemzetiségi területek zsidósága lassabban váltott anyanyelvet. A neológok esetében a magyarosítás általában elvi, hazafias kérdés is volt.