Megilát Eszlár

1882. április 1-jén Tiszaeszláron eltűnt egy Solymosi Eszter nevű 14 éves cseléd. A falubeli zsidókat azzal vádolták, hogy ők ölték meg a lányt, mivel – úgymond – szertartásaikhoz szükségük volt Eszter vérére. A nagy vihart kavaró vérvád-per a zsidók felmentésével, a koholt vádak összeomlásával végződött. Az ügy részleteiről a korabeli sajtó részletesen beszámolt, a zsidók védője, Eötvös Károly két kötetes műben írta meg tapasztalatait. A közeli Ricsén élő Natan Liebermann Megilat Eszlár címen, héberül rögzítette az eseményeket. Művének nyelvi fordulatai, címválasztása a zsinagógákban Purimkor felolvasott Eszter könyvére (Megilat Eszter) utalnak. A szerző így a pert és a vérvád alóli felmentést a perzsiai zsidók csodás megmenekülésével állítja párhuzamba. A Megilat Eszlár nem történetírói szándékkal született, hanem abba a hagyományba illeszkedik, amely egy-egy zsidó közösség megmenekülésének emlékére helyi purimokat, lokális „szabadulási ünnepeket” alakított ki. A munkácsi Blayer nyomdában kiadott művet a felmentő ítélet évfordulóin a környékbeli zsidó közösségek felolvasták.