Összeírás

A 18. század végéig zsidók nem lakhattak Pesten, csak a több napig tartó országos vásárok idején léphettek a város területére, évente négyszer. Mivel éjszakára nem maradhattak, szállásukat és kóser étkeztetésüket a falakon kívül lévő, de a piactérhez (ma: Deák Ferenc- és Erzsébet-tér) közel eső külvárosban tudták a legegyszerűbben megoldani. Itt, a későbbi Terézvárosban alakult ki a pesti zsidó közösség magja. 1795–ben az óbudai rabbi fennhatósága alatt zsinagógát is berendezhettek. Ugyan II. József 1785–ös rendelete értelmében már a városokban is lakhattak, de a zsidókat sújtó extra adók még a tizenkilencedik század közepéig fennmaradtak. Ezek beszedéséhez szükségessé vált a zsidó népesség nyilvántartása. Az 1832–es, héber betűs német nyelvű összeírás házanként rögzíti a városban lakó zsidók adatait. Többségük a Terézvárosban élt, de a tehetősebbek egy részének otthona már a Belvárosban és a Lipótvárosban volt. Az összeírásból megismerhetjük a családfő foglalkozását, a családtagok születési helyét (még gyakran német vagy morva városokat) életkorát, jogállását és anyagi viszonyait. Feltüntették a gyerekeket és a családdal élő cselédséget is.