Adomány nyilvántartó könyv

A zsidó közösségekben alapvető érték az önkéntes jótékonykodás, a cedáká. Az emancipáció előtti korszakban, a hátrányos jogi helyzetben lévő zsidó közösségekben a különféle emberbaráti egyletek biztosították a szegényebb, társadalmilag hátrányos helyzetű tagok ellátását. A kiterjedt szociális hálónak mindenki részese volt: a vagyonosabbak adományokkal támogatták a szegényeket és a segélyszervezeteket, a rászorultak pedig ezek segítségével kerülhettek jobb helyzetbe. A tizennyolcadik században már létező, 1809-ben zsinagógát is építő irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv. A füzet címlapján szív alakú papírrátétben olvashatjuk a dokumentum címét, ezalatt pedig megfestett papírdarabokból összeállított kétfejű sas látszik. A kötet első oldalán a jeruzsálemi Szentélyre emlékeztető oszlopokból hal-farkú, sas-csőrű, kígyószerű lények nőnek ki, köztük kerek gránátalma. A kötetben közel egy évtizedig vezették az adományokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a következő könyv 1832-ben indul.