Antiszemitizmus, holokauszt
Tiszaeszlár: vér, vád, per

1882. április 1-jén az északkelet-magyarországi Tiszaeszláron eltűnt egy tizennégy éves keresztény szolgálólány, Solymosi Eszter. A falusi pletyka hamar a helyi zsidókat vádolta meg a gyilkossággal. A kislány tragédiája, az országban növekvő zsidóellenesség, valamint néhány politikus karriervágya hamarosan felforgatta az egész országot.
tovább
Boldog békeidők?
A hazai zsidóság fénykorát élte, de az 1890-es évek közéleti vitáiban a zsidókérdés ismételten előtérbe került. Az állam és az egyház szétválasztása, a zsidó vallás egyenjogúsítása, valamint a növekvő antikapitalizmus egyaránt fokozta a feszültségeket. Az első világháború idején a nélkülözések és a korrupciós vádak miatt a közhangulat esetenként már kifejezetten zsidóellenes volt. A dualizmus végére az antiszemitizmus szelleme kiszabadult a palackból.
tovább
Végzetes évtizedek - antiszemitizmus a két világháború között

„Egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem” – írta Horthy Miklós kormányzó Teleki Pál miniszterelnöknek 1940 októberében. Bár Horthy kissé eltúlozta saját zsidóellenességének intenzitását, annyi bizonyos, hogy a nevével fémjelzett rendszer politikájának és közéletének szerves részét képezte az antiszemitizmus.
tovább
Bergen-belseni napló

A budapesti Weisz Emil úgy írt naplót a bergen-belseni lágerben, ahogy Radnóti Miklós jegyezte le verseit a bori táborban és a halálmenet során. Mindketten a pusztulás árnyékában írtak, mindketten meghaltak. Emléküket saját soraik őrzik.
tovább
A magyar Anne Frankok: Lilla és Éva

A holokauszt egyik legmegrendítőbb dokumentuma az a napló, amelyet egy Amszterdamban bujkáló német zsidó kislány, Anne Frank vezetett. Anne családja rejtekhelyén írt. A napló akkor szakadt meg, amikor Frankékat letartóztatták. Ugyanezekben a hónapokban két budapesti zsidó lány is hasonló megpróbáltatásokon ment keresztül. Mindkettőjük történetét első kézből, tőlük ismerjük. Ecséri Lilla és Weinmann Éva naplója is fennmaradt.
tovább
Levelek a pokolból

„Nyugodtan megyek a vesztőhely felé” – írta Halmosi Edit régi szerelmének, Lacinak, mielőtt elindult volna a nagyváradi gettóba 1944 májusában. Edit arra kérte a keresztény férfit, hogy vigyázzon munkaszolgálatos vőlegényére, Kálmánra. Laci fel is vette a kapcsolatot Kálmánnal, aki örömmel írt neki és kérte, hogy látogassa meg. „Nagyon régen láttuk már egymást, és mit lehet tudni, talán ez a nyári együttlét lesz az utolsó”. Az lett. Editet egy náci koncentrációs táborban ölték meg, Kálmánt a nyilasok végezték ki. Mindössze az a két levél maradt utánuk, amelyet Laci megőrzött.
tovább
A gettó angyala – Endre László főtörzsőrmester

„Nem tudok megfelelő szavakat találni arra, hogy méltó módon köszönjem meg az irántam tanúsított jóindulatát…Isten áldását kérem Önre és családjára.” Ezeket a sorokat egy zsidó túlélő írta egy csendőrnek. Jóllehet a csendőrség végtelen brutalitással hajtotta végre a gettósítást és a deportálását, voltak kivételek. A csillaghegyi csendőrparancsnok, Endre László bizonyosan közéjük tartozott. A magyarországi holokauszt egyik legbizarrabb és legfelemelőbb története.
tovább