Ki volt Júda apa és Kassia anya, akiknek mészkőből faragott sírköve kifordult az esztergomi Duna part puha földjéből az 1890-es évek végén? A kutatók ma sem tudják pontosan. Annyi azonban bizonyos, hogy a követ az i. sz. 3. században faragták egy zsidó házaspár számára, és ez az egyik első nyoma a zsidóság kárpát-medencei jelenlétének. tovább

"Az ellenség bejött a városba, az utcákon és tereken tombol, és betör a házainkba, elvesztünk, mindnyájan elvesztünk!”. Az egyik túlélő, Schulhof Izsák szerint így kiáltoztak a budai zsidók, amikor a keresztény hadak 1686-ban betörtek a városba. Az ostrom alatt a zsidók anyagilag támogatták a török védőket, sőt, sokan fegyvert ragadtak a keresztény hadak ellen. Nem véletlenül: az 1526. augusztusi, mohácsi vereség után három részre szakadt Magyarországon a zsidók helyzete éppen a török megszállás alá került országrészben volt a legkedvezőbb. tovább

Európa legnagyobb zsinagógáját, a budapesti Dohány utcai templomot 1859-ben avatták fel. A pesti közösség még 1845-ben döntötte el, hogy az új templom a modern, nyugati liturgiát fogja követni. Ekkor a zsidók még másodrendű alattvalóként, a társadalom perifériáján éltek. Ötven évvel később, 1896. májusában, a zsinagógában a honfoglalás ezredik évfordulóját ünnepelték. Az istentiszteleten a zsidó notabilitások, sikeres nagyvállalkozók és bankárok díszmagyarban hallgatták a neológ főrabbi, Kohn Sámuel hazafias prédikációját. Ez az öt évtized hatalmas változásokat hozott. A teljes egyenjogúságot elnyerve zsidók százezrei joggal érezték úgy, hogy Magyarországon nemcsak otthonra, de hazára is találtak. Újabb ötven elteltével, 1945. januárjában a templom kertjében temetetlenül hevertek a gettóban meggyilkolt zsidók százainak holttestei. tovább

A Magyar-Zsidó Szemle című kulturális folyóirat így köszöntötte a huszadik századot az 1900-as esztendőben megjelent első számában: „Itt-ott magasabb hullámokat vet a zsidógyűlölet árja, a kihalt vallásos vakbuzgóság helyébe a fajelméletet, a természeti vakbuzgóságot tette, de ez az egész jelenség nem lehet egyéb, mint időleges visszaesés, amilyen a kultúra haladásában nem ritka tünemény.” Ma már tudjuk, hogy a tudós szerkesztők nagyot tévedtek. De vajon ki sejthette előre a következő évszázad lidércnyomását? tovább

A mai magyar zsidó családok ősei túlnyomó részben a 18-19. században érkeztek az országba. A Kárpát-medencében az elmúlt kétezer évben ez volt a negyedik zsidó betelepedési hullám. tovább

Egy júniusi hajnalon, 1526-ban, a budai zsidó negyed védői már nem tudták tovább tartani állásaikat. A városi csőcselék, amely órák óta ostromolta őket, most benyomult és törve-zúzva végigrabolta a házakat. Egy szemtanú szerint a dúlás „Trója pusztítása volt, mindent kifosztottak, nem hagytak ott egyetlen ablakzárt sem”. Csakhamar megérkeztek az erdélyi vajda csapatai és helyreállították a rendet. Bár a zsidókat a 14. században egyszer már kiűzték Budáról, a középkorban errefelé ritka volt az antiszemita erőszak. Most, néhány héttel a mohácsi csata előtt, egy különös sorsú zsidó, Szerencsés Imre miatt zúdult pogrom a budai zsidókra. tovább

1882 nyarán egy párbaj híre tartotta lázban Budapestet. Wahrmann Mór, az első zsidó vallású országgyűlési képviselő és az antiszemita Istóczy Győző összeszólalkozott a Parlamentben. Később Istóczy megütötte Wahrmannt. Mindez vért kívánt: a segédek rögzítették a feltételeket és kitűzték a párbaj időpontját. Persze több volt ez, mint politikusok tettlegességig fakadó vitája. Istóczy, a radikális zsidógyűlölők profétája ugyanis a magyar zsidóság egyik szimbolikus képviselőjébe kötött bele. De ki volt Wahrmann Mór, ez a köpcös, nehezen mozgó, rövidlátó politikus üzletember, aki a párbaj előtt céllövő leckéket vett? tovább

Túlélt több merényletet és negyedszázadon keresztül volt Terézváros „örökös” parlamenti képviselője. Egyszerre volt a budapesti kispolgárság szószólója, egy modern politikai párt megalapítója és Magyarország első zsidó vallású minisztere. Aki az 1900-as évek elején az Oktogonon bepillantott az Abbázia kávéház hatalmas ablakain, gyakran láthatta ott Vázsonyi Vilmost, amint törzsasztalánál ülve újságot olvasott, vagy éppen szokásos, késhegyig menő vitáinak egyikét folytatta Eötvös Károllyal. tovább

„Az vesse ránk az első követ, akik azokban az időkben és ezen a nehéz poszton mást, többet és jobbat tudott volna tenni” – fakadt ki emlékirataiban a budapesti Zsidó Tanács egykori vezetője, Stern Samu. A zsidó közélet talán legvitatottabb huszadik századi alakját sokan vádolták a háború után azzal, hogy a nácikkal kollaborált és elárulta, halálba küldte zsidó hitsorsosait. tovább