A döntés

Endre azt javasolta, hogy mindenekelőtt a fővárosi zsidókat deportálják. A legbefolyásosabb, leggazdagabb zsidó közösség felszámolásával így lényegében lefejezték volna a magyar zsidóságot. Eichmann előbb vidékről akart deportálni, mivel úgy vélte, hogy így az ottani intézkedések elől sikerrel elbújó zsidók csak a fővárosba menekülhetnek, és a terv záró akkordjaként egy többnapos hatalmas razzia során, Budapesten majd mindenkit sikerül elfogni. Végül a német álláspont győzedelmeskedett, és ez mentette meg a fővárosi zsidókat. A deportálás előkészületeként június folyamán mintegy 2600 úgynevezett csillagos házba tömörítették a zsidókat, de elhurcolásukra már nem került sor. Horthy Miklós kormányzó ugyanis július elején pont akkor állította le a kiszállításokat, amikor a budapestiek következtek volna.

előző kép következő kép

Nyilasok, gettók

A fővárosiak egyelőre megmenekültek. Az enyhülés átmeneti hónapjai után azonban október 15-16-án Szálasi Ferenc és a Nyilaskeresztes Párt vette át a hatalmat. A nyilas hatóságok több tízezer budapesti zsidót deportáltak gyalogmenetben a nyugati határra és onnan német koncentrációs táborokba. A Budapesten maradtakat két gettóba tömörítették. Mindkettőt hagyományos zsidó városrészben állították fel. A külföldi diplomáciai testületek védleveleivel nem rendelkezőket a Dohány utca és a Klauzál téri közötti tradicionális zsidónegyedbe zárták. A városrészt palánkkal kerítették körül. Az ún. védett zsidókat az 1920-30-as években felépült, a Szent István körúttól északra fekvő modern városrész, az Újlipótváros különálló háztömbjeibe zsúfolták. Ezen a környéken a holokauszt előtt sok zsidó közép- és nagypolgár, szellemi szabadfoglalkozású, művész és kereskedő lakott.

1944-45 fordulóján a két gettóban összesen mintegy százezer zsidó raboskodott folyamatosan romló körülmények között. Több tízezren a gettókon kívül, hamis papírokkal és/vagy ismerősöknél, barátoknál bujkáltak. A terror napra-napra fokozódott, a kivégzések, tömegmészárlások egyre gyakoribbá váltak. A nyilasok a Duna-parton, az ún. nyilas házakban és a gettón kívül álló zsidó intézményekben is (például a Bethlen téri, Városmajor utcai és Maros utcai kórházakban) százával ölték az embereket. A budapesti zsidókat végül a várost elfoglaló szovjet csapatok mentették meg: január 16-án az újlipótvárosi gettó szabadult fel, két napra rá pedig az erzsébetvárosi.

Múlt, jövő

Mivel a vidéki zsidók zömét elpusztították a holokauszt idején, a mai magyar zsidóság túlnyomó többsége Budapesten él. A város zsidó arca, amely a kommunizmus idején rejtve maradt, az elmúlt húsz évben ismét kezd kirajzolódni. Felújították a Dohány-utcai zsinagógát, a városban évente Zsidó Nyári Fesztivált rendeznek. A Király utcai zsidónegyedben is egyre inkább jelen van a zsidó múlt, bár az agresszív ingatlanfejlesztés az elmúlt években sokat roncsolt a hagyományos városszöveten.