Csendőrterror

A magyar közigazgatás és rendvédelem olajozottan, gyakran lelkesen hajtotta végre az ország zsidótlanítását. Egyetlen testület sem járt el azonban olyan fékevesztett kegyetlenséggel, mint a csendőrség. A gettókban, gyűjtőtáborokban és a deportálás alatt zsidók ezreit gyötörték meg a legválogatottabb módszerekkel (gumibot, villanyáram, stb.). Sokakat agyonvertek, halálra kínoztak, másokat lelőttek. 1945 márciusában a volt csendőrök korábbi tevékenységének vizsgálatára külön igazolóbizottságot állítottak fel. 1944-ben mintegy húszezren szolgáltak a magyar csendőrségben. A sokszor koncepciós elemekkel tarkított eljárásokban mindössze 270 egykori csendőr tudta bizonyítani, hogy tevőlegesen szembeszállt a korábbi kormányok embertelen utasításaival. Endre László köztük volt.

előző kép következő kép

A főtörzs

Endre László 1895-ben született az erdélyi Ivácskón, vagyontalan görög katolikus földműves családban. Négy polgárit végzett, majd 1915-ben bevonult a hadseregbe. Majdnem két évet töltött az orosz fronton. Megsebesült, fogságba esett, és nyolc hónapig hadifogolytáborban raboskodott. 1919-ben vöröskatonaként harcolt a románok ellen, amikor pedig szülőfaluját Romániához csatolták, nem tért haza. „Nem akartam román alattvaló lenni, így itt maradtam” – írta később. A Tanácsköztársaság bukása után felvételét kérte a csendőrségbe. Nyugodt életet élt: dolgozott, családot alapított.

Az 1944. március 19-i német megszállással minden megváltozott. Csillaghegyi csendőrparancsnokként Endre László főtörzsőrmester azt a parancsot kapta, hogy gettósítsa a szentendrei járásban élő zsidókat. Később az ő feladata lett a zsidók elszállítása a monori gyűjtőtáborba. „Én, mint családapa, beleképzeltem magam a helyükbe, vajon hogyan esne nekem, ha az én gyermekeimmel bánnának ilyen embertelenül” – mondta később. ”A névrokonom [vitéz Endre László államtitkár] annyi gazemberséget követett el, legalább én ellensúlyozok valamennyit.” – indokolta tetteit.

Nyitott gettó

A csillaghegyi gettóban a lehetőségekhez képest a legemberségesebb körülmények uralkodtak. Endre mindig megadta az engedélyt, ha a zsidók eltávozást kértek, hogy mentesítési dokumentumokat vagy más papírokat szerezzenek be. Aki akarta, elhagyhatta a települést, és akadálytalanul Budapestre költözhetett. Bár akkor még nem lehetett tudni, ez gyakran a túlélést jelentette: a fővárosi zsidókat ugyanis végül nem deportálták Auschwitzba. Amikor parancsot kapott a gettó kiürítésére, Endre a deportálás előtti estén személyesen figyelmeztette a zsidókat. Közölte velük, hogy éjjel bárki megszökhet, mert visszavonja a gettót őrző embereit. Többen úgy döntöttek, mennek. Ők később éppen Endre segítségével bujkáltak.

A csillaghegyi gettó lakóit június 30-án szállították át a monori gyűjtőtáborba. Ez alkalommal azonban elmaradtak a máshol szokásos brutális jelenetek: nem volt korbácsolás, nem dolgoztak a puskatusok, a zsidó nők hüvelyébe nem nyúltak érték után kutató férfikezek. Sőt: Endre tucatnyi zsidót mentesített a deportálás alól. Papírokat szerzett nekik és ismerős családoknál helyezte el őket. A többiek számára saját költségére kenyeret süttetett. Személyesen ellenőrizte, hogy a bevagonírozás a lehető legemberségesebben történjen meg. Többet akkor és ott nem tehetett értük. A másik nagy Pest megyei gyűjtőtábort, a budakalászi téglagyárat viszont többször is felkereste. Az őröket különféle ürügyekkel megtévesztve jó néhány embert kihozott.

Mentőakciók

A nyilas uralom idején Endre már alig leplezte embermentő munkáját. A razziák során letartóztatott Lovasékat (akiket korábban ő mentett meg a deportálástól), majd a Berger család tagjait (akik az ő segítségével szöktek meg a deportálás reggelén) mint „megbízható” keresztény személyeket igazolta. A bujkáló zsidókat a nyilasok ezért nem végezték ki. Békében haza mehettek.

1944 novemberében budapesti és munkaszolgálatos zsidókat gyalogosan hajtottak Németország felé. A halálmenetek egyik táborhelye éppen Csillaghegyen volt. Endre kiemelt tizennégy embert a tömegből, és azzal az ürüggyel, hogy kihallgatásra viszi a zsidókat, megszöktette őket. A nyilasterror fokozódásával a főtörzsőrmester egyre vakmerőbb mentési akciókat hajtott végre. Többeket a nyilasok kezéből szedett ki, sok embert segített rejtekhelyhez. Számos lengyel menekült életét is megmentette, amikor a Csillaghegy közelében lévő menekülttáborban lévők listáját nem volt hajlandó kiadni a náciknak. Voltak köztük zsidók és keresztények vegyesen. A háború utáni tanúvallomásokban monoton módon ismétlődik egy elem: Endre László minden felajánlott anyagi ellenszolgáltatást elutasított. Amit tett, lelkiismeretére hallgatva tette.

A jótett elnyeri méltó büntetését

A háború után Endrét igazolták, és felvették az újjáalakult rendőrség állományába. A kommunista diktatúra idején, 1951-ben azonban volt csendőrként elbocsátották. Nyugdíját is megvonták. Segédmunkásként tudott csak elhelyezkedni. Az Óbudai Hajógyárban robotolt, hogy el tudja tartani családját. 1971-ben halt meg.

Nem ő volt az egyetlen embermentő, akiben a kommunista hatalom ellenséget látott, és akit ezért meghurcolt. Reviczky Imre honvéd alezredes sok száz munkaszolgálatos életét óvta meg 1944-ben. 1950-ben elbocsátották a hadseregből, rá két évre nyugdíját is elvették. Tarpataky Zoltán rendőr-főfelügyelőt, az újlipótvárosi védett házak őrzőjét, Raoul Wallenberg, Carl Lutz és a többi embermentő diplomata segítőjét 1945-ben letartóztatták. Örülhetett, hogy végül nem ítélték hosszabb börtönbüntetésre. A sort lehetne folytatni.

Endre László mintegy 3-400 embert - zsidót és nem zsidót, magyart és lengyelt - mentett meg a gettóból, a deportálástól, agyonlövéstől, halálmenettől, a német Gestapótól és a magyar nyilasoktól. A kilencvenes évek közepén egykori védencei kezdeményezték, hogy a jeruzsálemi Yad Vashem intézet tüntesse ki a Világ Igaza címmel. Ezt a megtiszteltetést azok a keresztények nyerik el, akik életüket kockáztatva, anyagi ellenszolgáltatás nélkül mentették a zsidókat a holokauszt idején. A túlélők kérése a mai napig nem teljesült.